SZERETLEK NUBIA
Szivem oly vadul forrong érted,mint mikor úgy megrakják a kohót, hogy önmagát is majd felemészti és a szájából vadul kicsapongnak a lángnyelvek akarva, hogy bármit felemészhessenek,
ez a forroság idővel a karcos, hideg acélt is megolvasztja.
Dübörög érted mint mikor a karcos, hatalmas kalapácsok verik, formázzák az izzó acélt. Kitartással eredmény lesz és meghajlik, felhagy a keménységével, változik, formálódik, de végül mindig visszanyeri régi keménységét, ámbár új formályában marad.
Idővel az egészét szeretném Neked adni és kérlek ted el oly mélyre ahol más ember fia meg nem láthatja , oly mélyre ahol láthatatlanul feketeségben maradhta mindenki elől és csak a tiéd lehet oly sok időn át.
Láthatatlanul, mert a láthattó dolgok elmulnak!